Anno amikor kijött nem tudtam végigvinni mivel a warez verzió nekem állandóan fagyott egy helyen és túl drágának tartottam, hogy beszerezzem. Most, hogy már csak egy ezres úgy gondoltam nekem ennyit megér és tegnap már hozta is a futár :).
Nekem nagyon tetszett a játék, végig élvezetes maradt, bár a végén már inkább a darálás volt a jellemző, de pár fejessel könnyebbé vált a dolgunk :). A grafika szerintem korrekt, a szinkronok remekek és a pályák is elég változatosak és élvezetesek. A sztori egy szokásos bérgyilkos sztorinak tekinthető, amit feldob, hogy kétféle befejezés is van. Én megnéztem mindkettőt, mert kíváncsi voltam rájuk :) A hangulata ami a legjobb, a legjobb bérgyilkos filmekét idézi nekem.
Összességében azt mondhatom, hogy bőven megérte azt az egy Mátyást, amiért mostanában vesztegetik és a kiadása is remek, amit a film csak még jobban feldob.

Pontokba szedve:

Pro:

- Korrekt grafika
- Remek szinkronhangok
- Változatos pályák
- Csapatirányítás
- Sztori
- Zseniális hangulat
- Karakterek beszólásai, pályák közötti beszélgetései
- Maguk a karakterek is kiválóan kiegészítik egymást
- 2-féle befejezés
- A társak segítik egymást

Kontra:

- Rövid(2 napba tellett)
- Bugok(kimaradó hangok, egymásba eső karakterek)
- Az utolsó pár pálya már csak a darálásról szól
- Ha kilépsz a pálya közepén az elejéről kell kezdened
- Buta mesterséges intelligencia
- Béna fegyverhangok


Grafika: 8
Hangok: 8
Irányítás: 8
Hangulat: 10
Kihívás: 7
Szavatosság: 7

88%

Kellemes ünnepeket mindenkinek!!!!

Végigvittem én is az idei év egyik legjobban várt játékát és én sajnos csalódtam benne. Jó játék meg minden, de valahogy nem annyira kiemelkedő mint a 4 vagy a másik kettő(az 5 nem számít). Az amerikai pályák szerintem ultraszarok, és a legtöbb elég nehéz is, könnyen meg lehet halni. Viszont amikor MacTavish-sel és később Captain Price-szal harcolunk az már döfi. Azok a pályák a játék legjobb részei, sokkal élvezetesebbek, mint az amerikaisok, ott csak darálunk, nulla élvezettel. A grafika szép, bár totál ugyanolyan mint a 4, kisebb fejlesztések vannak csak. A hangok, szinkronhangok kiválóak. Azonban a CoD-ok velejét adó scriptek se jöttek be nekem annyira, kivéve a végjáték, az szvsz zseniális. Viszont nem fognak megmaradni ebből a részből elemek nekem pár hét múlva ami sajnálatos, mivel teszem azt a 4 csernobili pályája máig az egyik legpudingább pálya a játéktörténelemben szerintem.

Na tehát pontokba szedve:

Pro:

- Grafika, hangok
- A Cpt. MacTavishes pályák
- Nagy fegyverválaszték
- A végjáték
- Változatos pályák
- Captain Price visszatér
- Taktikázni kell
- "Irányítható" járművek
- A scriptek egy része
- Baráti gépigény
- A training pálya nagyon zsír
- A credits is nagyon nagy ötlet volt
- Szép zene

Kontra:

- Az amerikai pályák unalmasak, monotonok
- A főhős mindig meghal
- Néha frusztrálóvá tud válni az állandó elhalálozások miatt

A multiról szándékosan nem írtam, mivel nem eredeti a játék, ezért huzamosabb ideig nem tudtam tolni biggrin.gif

Grafika: 9
Hangok: 10
Irányítás: 9
Hangulat: 7
Kihívás: 8
Szavatosság: 8


85%

Sajnos végére értem ennek a nagyszerű játéknak. Nehéz róla beszélnem, mert olyan kikúrtul bejött, hogy nálam az év legjobb játékai között van. A nagyszerű játékélmény, a hangulat, a kiváló szinkronhangok, a gyönyörű grafika és Sheva jelenléte mind mind növelik a beleélést. Sokat nem is szeretnék beszélni a játékról, mert aki akarta, már úgyis végigvitte, aki meg nem annak egy ejnye-bejnye kijárna.

Pontokba szedve:

Pro:

- Gyönyörű grafika
- Akciódús játékmenet
- Király hangulat
- Nagyon jól optimalizált
- Végre lehet irányítani normálisan egy RE-t billről
- Sztori
- Sheva és a társas kombók
- Változatos helyszínek
- Változatos ellenfelek, élvezetes főbossok
- Sokféle fegyver, amiket fejleszthetünk
- Taktikázás(én legalábbis taktikáztam )
- Szinkronhangok
- Baromi jó játékélmény
- Coop mód
- Rohadt jó átvezetők
- Kiváló zene
- Credits alatti szóló szám
- Kicsi inventory, itt is kell taktikázni (de ez így a jó)
- 2 féle játszható karakter(a játék végigvitele után)
- Megfelelő játékidő, és ha még hozzávesszük, hogy Shevával is végig lehet vinni, akkor ez duplázódik ^^

Kontra:

- Pár bug
- Néha buta MI


Grafika: 10
Hangok: 10
Irányítás: 8
Hangulat: 10
Kihívás: 9
Szavatosság: 9

96%

Hosszú idő után kaptunk egy újabb Wolfenstein játékot, ami hű akar maradni a gyökereihez, de van benne egy két érdekes újítás is. Nekem ezek közül a medál jött be a legjobban, jó ötlet volt feldobni ezzel a monoton öldöklést. Mert a végére ez már igencsak abba fullad. A gyűjtögetés itt is meg van, ezek segítségével tudjuk fejleszteni fegyverinket. A hangulat a régi, a szokásos a nácik el akarják pusztítani a világot mi pedig megmentjük fíling van megint jelen. Nekem szemény szerint tetszett a játék és külön öröm volt, hogy max grafikán is vígan szaladgál, nem kell tehát erőmű a játékoz, ami igazán pozitív dolog. A játék egészét véve azt lehet elmondani, hogy jól sikerült, viszont tipikusan egyszer végigvivős cucc, ami után feléje se nézel, mert semmi újat nem ad, hogy ha újrakezdenéd(hiányoltam én speciel a társaságok közötti választást, ami az úrajátszási faktort növelné).
Pontokba szedve:

Pro:
- Szép grafika
- A régi hangulat megvan
- Optimalizált
- Sokféle, fejleszthető fegyverek
- A medál
- Szinkronhangok
- Megfelelő játékidő
- Változatos helyszínek


Kontra:
- Könnyű
- Sztori nem egy nagy durranás
- A végére monotonnál válhat
- Menü
- Pofonegyszerű bossharcok
- Sokat kell feleslegesen járkálni a városban

Grafika: 9
Hangok: 9
Irányítás: 10
Hangulat: 8
Szavatosság: 6
Kihívás: 5

80%

Manapság csak úgy kapkodjuk a fejünket, egyik kiváló filmadaptáció jön a másik után. A G-Force is ilyen. Bár nem egy 90+-os játék, de azért nyugodtan lehet emlegetni a remek filmadaptációk között, főleg azok után, hogy pár évig milyen szemetek jöttek ki ebben a stílusban. A G-Force-ban minden megvan ami jó játékká teszi. A játékmenet, a képességek, a karakterek és szinkronhangjaik, az ellenfelek változatossága és az, hogy szórakoztat és tele van remek ötletekkel. Nem érdemes ezt hosszan taglalni, mert bár van egy-két nagyobb hibája is(mint az egy idő után unalomba fulladó játékmenet[amit én nem éreztem]) viszont a folyamatosan jövő új dolgok mellett én ezeket nem éreztem.
Tehát az értékelés pontokba szedve:

Pro:

+ Megfelelő grafika
+ Darwin és társai, szinkronhangok
+ Darwin kütyüi
+ Változatos ellenfelek(pl.: porszívó, vasaló, kólaautomata, turmixgép stb....)
+ Amelyek legtöbbjét különbözőképp kell legyőzni(tehát nem az van, hogy az erősebbekbe szimplán több lőszer kell)
+ Bolt(ami egy automata :))
+ Játékmenet
+ Gondolkodni kell benne, szét kell nézni a szobákban.
+ Az első pár óra(4-5) kiváló
+ Szórakoztat
+ Mooch ^^
+ Az "autós" pályarészek
+ Sokféle, fejleszthető fegyver
+ Gyűjtögetés
+ A hologrammal való taktikázás
+ Megfelelő hosszúság(nekem pár perc híján 10 óra tiszta játékidő volt)

Kontra:

- Egysíkú feladatok, a játékmenet unalomba fulladhat
- Nem nyújt túlzott kihívást
- A pályarészek ismétlődése(iroda, valami, iroda, valami stb.)
- A vége folytatást sejtet, de szerintem felesleges, mert ebből a témából ez a maximim. Jó tudom, hogy függ a filmtől is, de akkor se kéne még egy G-Force játék.(viszont ha ilyen lenne, akkor jöhet :))

Grafika: 8
Hangok: 7
Irányítás: 9
Hangulat: 8
Kihívás: 6
Szavatosság: 6

80%

Elnézést a sok kihagyásért, de mostanában nem volt miről írnom, így nem írtam. Valószínűleg ez megváltozik egy kicsit a játékdömping miatt, aminek az első tagját most értékelném:

Hát kurva nagy játék volt, mást nem tudokm mondani, nagyon év játéka gyanús, nálam csak a MW 2 szorongathatja meg. Tökéletes Batman-hangulat, kiváló grafika, animáciák, a szinkronhangok zseniálisak, a kütyük hasznosak, minden együtt van. Nem is akarok sokat írni, mivel ahhoz most nem sok kedvem van, illetve annyi dolgot lehetne kiemelni, hogy 3 oldalt is megtöltene :]
Ezért csak egy Pro-Kontra lista álljon itt.

Pro:

- Tökéletes Batman-hangulat
- Kiváló grafika, hangok, animációk
- Egyszerű mégis nagyszerű harcrendszer
- Zseniális szinkronhangok
- Jó történet
- Hasznos kütyük
- Folyamatosan fenn tartja az érdeklődést, egy cseppet sem unalmas
- Feltűnik jó pár jellegzetes karakter
- Gyűjthető extrák
- Upgradelhető cuccok
- Szakad Batman ruhája ^^
- Sokféle játékmenet ötvözete
- Többféle játékmód
- Madárijesztős részek
- Nagy bejárható terület
- Nyomkeresés, nyomkövetés
- Joker
- A halálunk utáni bejátszások
- Profi átvezetők
- A játék után még bóklászhatunk Arkhamben, összegyűjthetjük a korábban felszedhetetlen cuccokat
- Menü
- Pofonegyszerű, könnyen elsajátítható irányítás

Kontra:

- Szerintem ilyen nincs. Sokan említik a bossfightokat, hogy tényleg könnyűek. Szerintem ez így jó, mert legalább nem válnak frusztrálóvá

Grafika: 10
Hangok: 10
Irányítás: 10
Hangulat: 10
Kihívás: 8
Szavatosság: 9

95%
 

Fejlesztő: Techland
Kiadó: Ubisoft
Típus: A vadnyugaton játszódó FPS

A Call of Juarez nevet viselő játék sorozattá bővült azáltal, hogy megkapta pár hónapja a maga kis előzményét. Bizony előzményét, jól hallottátok, a Bound in Blood ugyanis nem egy folyatás, hanem azt hivatott bemutatni, mi történt az eredeti CoJ előtt. Véleményem szerint ez a húzás igen jó ötlet volt, így legalább többet megtudhatunk a főszereplő karakterekről.
A játék maga úgy indul, hogy Ray és Thomas az amerikai polgárháborúban harcol(ők lennének a McCall-testvérek, de van egy harmadik is William, akivel csak később találkozunk), ám egy csata után hívja őket a beteg édesanyjuk ők pedig lelécelnek a frontról, amiből később nagy bonyodalmak lesznek(dezertálással vádolják őket, ezért az egész történet folyamán üldözi őket a felettessük, Barnsby ezredes). Hogy ezek után mi történik az maradjon titok, nekem szemény szerint tetszett a történet, ami a pénz, nő, fegyver körül forog. A végkifejlet is nagyon jó, kár, hogy előtte egy szomorú esemény beárnyékolja azt.
A Call of Juarez - Bound in Blood egyik legnagyobb erőssége a hihetetlen módon eltalált hangulat. Tényleg olyan érzésed van, mintha ott lennél a vadnyugaton. Szavakkal nehezen tudom leírni, egyszerűen ki kell próbálni, anélkül nem megy. A kivitelezés, a pályák design-na. az indiánok szerepeltetése mind-mind erősíti a hangulatot. Illetve a zseniális pisztolypárbajok is dobnak rajta egyet, amik véleményem szerint a játék legjobb részei. A lényegük, hogy akkor kell tüzelnünk, amikor a harang megszólal és arra is ügyelnünk kell, hogy az ellenfelet mindig tisztán lássuk, valamint, hogy a kezünkhöz elérhető közelségbe legyen a fegyver. Ha ez nem így történik, csúfos vége lesz a harcnak. Szerencsére nem vitték túlzásba, tehát nem kell minden sarkon párbajoznun, átlagosan minden 2. pályán egyszer, de előfordulhat, hogy többször is. Én személy szerint teljesen meg voltam velük elégedve, kellőképp izgalmasok, élvezetesek ahhoz, hogy ne merüljenek unalomba.
A játék folyamán két irányítható karaktert kapunk, Thomast illetve Rayt. Minden pálya elején kiválaszhatjuk, hogy éppen melyikkel szeretnénk csatázni. Viszont vannak olyan részek, amikor az egyik karakter nem elérhető, ilyenkor értelemszerűen csak a másikkal nyomulhatunk. A két karakter eltérő tulajdonságokkal is jár. Ray inkább a puszta tűzerőben bízik, ezért nála lehet elővéve 2 fegyver, valamint a dinamit. Thomas ellenben ügyesebb, ott van neki a lasszója, amit az egér kör alakban való mozgatásával tudunk megpörgetni és feldobni adott kiszögellésre(fának az ága, vagy egy állvány kiálló része), illetve az íj, ami a távoli ellenség leszedésénél különösen hasznos. Jelen van továbbá a bullet-time is, ami mint tudjuk az időlassítást jelenti. Na ez a két testvérnél más és más. Adott számú ellenfél megölése után tudjuk aktiválni. Ray-nél úgy néz ki, hogy az ellenfeleken az egér segítségével tudunk különböző helyeket kijelölni és Ray pontosan oda fog lőni, gyakorlatilag kivégezve az ellent. Thomas-szal ez másként működik. Nála is megjelennek kivilágítva az ellenfelek, de ő folyamatosan lepuffantja a valamennyit, az egér hátra húzogatásával, ami lényegében a kakas "húzogatásának" felel meg.
Fegyvereink a szokásos vadnyugati sémára épülnek. Különböző coltok, shotgunok, valamint más puskák alkotják repertoárunkat. Újabb és újabb fegyverekhez juthatunk a boltban való megvásárlásukkal. Ehhez a szükséges lét az elhulott ellenfelek pénzét felvéve teremthetjük elő. Ray és Thomas alkalomadtán segíti is egymást, például úgy, hogy ha Ray nem tud feljutni egy adott helyre, ahová Thomas igen, Thomas lenyújta a kezért, Ray megfogja és felhúzódzkodik, közben a kamera Ray-jel együtt mozdul. Király! ^^ Ők ketten az egész játék során egyfolytában dumálnak, szekálják, húzzák egymást. Ez is nagyot dob az amúgy sem elhanyagolható hangulaton.
A gameben kétféle pályatípussal találkozunk. Vannak a szokásos csőszerű, lineáris pálya, illetve van ennek az ellentéte a szabadon bejárható területűek. Ezekről beszélnék most pár szót. Ezeknek a játékba ültetése kellően feldobja a stuffot, kicsit kiengedhetjük a gőzt, lovagolhatunk a szikkadt prérin. Melléküldetéseket is vállalhatunk, úgy mint adott ember likvidálása, vagy mondjuk ellopott nyáj visszaszerzése. Az ilyen küldetéseket én nagyon tudtam imádni, hatalmas plusz pont értük.
A játékban még számos apróság felfedezhető, ami szintén nem a rossz játék státusz felé billenti a mérleget. Ilyen az, hogy látjuk a lábunkat, ami számomra nagyon nagy piros pont, mert valahogy emberközelibbé teszi a karaktert. Fedezékbe is bújhatunk, ami úgy működik, hogy teszem azt, elrejtőzümk egy láda mögé, akkor pár másodperc múlva kicsit elmosódik és összeszűkül a kép és kileshetünk mögüle. De nem csak 180°-ban, hanem teljes szélességben, még a láda előtt is leszedhetjük az éppen ott tanyázó ellenfelet. A menü is irtó fílinges lett a változó képekkel. A lovaglás is kapott egy kis szerepet, például a szabadon bejárható pályákon lóháton juthatunk el, a kívánt célponthoz. Ez magában jó dolog, de pl. amikor mindkét kezünkben van valami(két pisztoly, vagy egy puska) és úgy lovagulunk, az hihetetlenül furcsán hatott nekem. Az átvezetők is nagyon profik, a két pálya közötti rajzos átvezetők különösen tetszettek.
A zenékre, hangokra nem érdemes túl sok szót fecsérelni. A szinkronhangok ütnek, a zene amikor van jó, a puskáknak olyan hangjuk van, amilyennek kell(bár nem hallottam még ehhez hasonló fegyvereket elsülni, de gyanítom, hogy ilyesmi lehet). Különböző extrákat is gyűjtögethetünk a játék során. Ezek bónusz képeket adnak a játékból, illetve 1-1 vadnyugati dologról mesélnek kicsit.(Mostanában valahogy minden játékba suvvasztanak ilyenek gyűjtögetést, gondolom a játékidő kitolásának szempontjából).
Technikai szempontból vizsgálva a játékot csupa jót lehet elmondani róla. A grafika csodálatos és tükörsimán futott magas beállítások mellett az én gépemen is, pedig ez a masina lassan már a harmadik születésnapját fogja ünnepelni és ebben a rohamosan fejlődő világban ez nagyon jó dolog. Ami még kiváló munkára utal az az, hogy a szabad pályarészeken nagyon minimális töltés van és azok sem érzékelhetőek, együtt van az egész pálya, nincs külön részekre lebontva.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a Call of Juarez - Bound in Blood egy igen-igen jó játék lett, méltő "folytatása" az elődnek. A vadnyugati hangulat ha lehet még tovább fokozódott, a grafika csodás, a játékélmény is és a két játszható karakter miatt a játékidő szinte megduplázódik. A lezárása a történetnek is remek lett, bár bevallom őszintén én nem erre számítottam. Az a néhány hiba ami a játék során előjön, szintén nem bosszantó, nem akard/fagy/lép ki a játék. Én mindenesetre jó szívvel ajánlom mindenkinek western és nem western fanoknak egyaránt.

Pontokba szedve:

Pro:
- Gyönyörű grafika
- Két játszható karakter
- 2 féle pályatípus
- Ütős játékélmény
- Hangulat
- Pisztolypárbajok!
- Apróságok
- Gyűjtöhethető extrák
- Bullet-time, fedezékhasználat
- Szinkronhangok, zene
- Pályák változatossága
- Kiváló optimalizálás
- A két testvér szövegei, egymás segítése
- Történet
- A vége ^^
- Bolt
- Környezet
- Látszik a lábunk B)
- Újrajátszhatósági faktor magas

Kontra:
- Bugyuta kéz nélküli lovaglás
- Rövid
- A futás béna

Ebből is látszik, hogy nem sok negatívuma van :]

Grafika: 10
Hangok: 10
Hangulat: 10
Irányítás: 9
Kihívás: 7
Szavatosság: 7

92%

Tettem én is egy próbát ezzel a játékkal, amiről csak jót olvastam, ami őszintén szólva meglepett, mivel egy újabb City Interactive-os játékról van szó. És ennek a Code of Honor-szériának az első két része is borzalmas volt. De a jó kritikák miatt gondoltam bepróbálom, hátha elnyeri a tetszésemet.

Nos nem így történt. Az első ami fogadott, a számomra barátságtalan menü és a túl kicsi menüpontok. Hát mondom jó, ez apróság, nem nagyon számít. De a játék első átvezetője is borzasztó primitív, az animációkról nem is beszélve. Mikor megkapjuk a karakter irányítását, az se jobb. A futás gyatra, a fegyverek is, az ellenfelek ostobák, a töltés nevetségesen sok ideig tart.

Eddig nagyon nem jött be a játék, de még egy próbát teszek vele, illetve tovább viszem az első 5 percnél(bevallom, nem bírom tovább játszani, annyira primitív)

A mai nap folyamán nagy valószínűséggel kikerül még egy Call of Juarez - Bound in Blood teszt is.

Azzel kezdeném először is ezt a bejegyzést, hogy elnézést kérjek, amiért ilyen ritkán van mostanság frissítés. Játszani most kezdtem el újból, volt egy olyan 2 hét, amikor szinte nem is toltam semmit, csak a Call of Duty 4 multiját és azt is ritkán. De terveim szerint mostantól más lesz minden. És most pedig álljon itt egy "Első benyomások" a Wolfensteinről.

Amikor pár napja először indítottam el a Wolfensteint, reméltem, hogy méltő folytatása lesz az eddigi részeknek(bár már azokra halványan emlékszem). Az első benyomásaim nem voltak túl jók. Lomha játékmenet, ostoba ellenfelek, bugyuta animáció, túlzott könnyűség jellemzi a játék első 20-40 percét. De aztán egyre jobban beindulnak a dolgok, megkapjuk a medált(ami a játékban kulcsfontosságú), majd hozzá fokozatosan szerezhetjük meg a képességeket. Ezek olyanok, mint időlassítás, sebzésnövelés, pajzs, vagy a másik dimenzió(a Veil) előhívása. Ennek a játékba illesztése szerintem jó ötlet volt, kellően feldobja a folyamatos lövöldözést, mert valljuk be, gondolkodnunk nem kell a játék alatt. A fegyvereinket tunigolhatjuk is, ezek pénzbe kerülnek. Pénzt a pályákon elszórva található zsákokból és különböző tárgyakból szerezhetünk.

Igazából sok mindent tudnék írni a játékról, de mivel ez nem egy teszt, így nem teszem. Legyen elég annyi, hogy egy jó játék került ki a Raven boszorkánykonyhájából, ami pár sikeresen alkalmazott ötletnek hála nem fullad unalomba. A változatos pályák, a megfelelő grafika, a dimenzióváltások, a fegyverek tuningolhatósága mind-mind azt eredményezi, hogy élvezet vele játszani.

Fejlesztő: Eurocom
Kiadó: Activision

Az Ice Age - Dawn of the Dinosaurs(magyar címén: A dínók hajnala) megérkezett a mozikba és mint szinte mindegyik animációs film, úgy ez sem kerülhette el a megjátékosítást. Ezt a feladatot az Activision-nál az Eurocomra bízták, akik szerintem nem is végeztek rossz munkát. A játék felül próbál emelkedni a szokásos animációs filmből készült játék-sémán(tehát, hogy nem számít ha rossz, a hülye néző úgy is megveszi a gyerekének, csak mert látja, hogy a rajzfilmbeli figurák vannak rajta) és ez több helyen is érződik, de erről még később regélnék. Amikor elindítottam a játékot kicsit szkeptikus voltam, hogy vajon megfelel-e az elvárásaimnak(mivel az előző része tetszett, így azt reméltem legalább annak a szintjét megüti) és be kell vallanom teljesn elégedett vagyok. Na persze hibája is van a játéknak, nem is egy, de ezek felett én könnyen szemet tudok hunyni, mert maga a játék szórakoztatott, ami a legfontosabb egy ilyen program esetében.
A játék sztoriját szerintem felesleges ecsetelni, hű marad a filmhez. Megérkeznek a dinoszauruszuk, jön új szereplő és együtt keverednek mókás kalandokba :] Na hamár a szereplők szóba kerültek kicsit beszélnék róluk. Arra nem térnék ki, hogy, maguk a szereplők kicsodák, micsodák, mert mivel ez egy filmadaptáció azok vannak benne akik a filmben is(meglepő, de igaz). Inkább arról mondanék pár szót, hogy kiket irányítunk a játék folyamán, és hogy ez mivel jár. Nos a game folyamán szinte az egész szereplőgárdának jut egy kis szerep, többek között Diegonak és Manny-nek is. Viszont akiket a legtöbbet fogunk irányítani, azok Sid és Buck. Ezenkívül még az oldalnézetes platformpályákon Scrat-et illetve bájos barátnőjét is irányítasunk alá vonhatjuk.(Az előző részben csak Scrat-et irányíthattuk, ami sokak számára nagy szívfájdalom volt, de én élveztem, fájin poénok voltak ott is.) Diego és Manny csak kis szerepet kaptak, Diegot akkor irányítjuk, amikor egy gazellát. vagy szarvast, vagy valami hasonló állatot üldöz, Manny-t pedig, amikor a kis mamutnak a játszóterét csináljuk és az éles farönköket takarítjuk el az útbólt. Mint már mondottam, a két motkányt a platformpályákon kell vezetgélnünk, amiknek a beillesztése szerintem nagyon jó ötlet volt, feldobja a játékmenetet, Itt sem kell semmi ördöngősséget művelnünk, folyamatosan menni előre, néha eltolni az előttünk lévő akadályt, vagy éppen harcolni. Sidet és Buckot ugyanúgy kell irányítani, a különbség abban rejlik, hogy másféleképpen harcolnak. Sid közelről küzd, Buck pedig az indája segítségével távolról. Valamint az ellenségek sem ugyanazok a két srácnál. Sid pókokat és bogarakat csapdos, Buck pedig dínókat. A szövege viszont mindkettőnek remek, nagyon a helyén van a szinkronhang is, ahogy a többi szereplő sem panaszkodhat.
A harcról mondanék néhány szót. Általában csak ugranunk kell egyet és csapnunk a földre, de az erősebb ellenfelek ellen, ez már nem tanácsos, és nem is túl hasznos. Vannak különböző kombók is, de bevallom tudatosan egyet sem használtam(azért írom a tudatos szót, mert elképzelhető, hogy a nagy billentyűpüfölés közepette csináltam egyet-kettőt. Amit tanácsolok, hogy használjunk azok a fegyverek, mert hogy ebben a programban ilyenek is vannak. Van rakétavető. ami egy farönk, vagy "tökpuska", ami a tökből és a szárából áll, illetve van gránátgyümölcs és vízipisztoly is, bár ez csak az elszáradt növények felélesztésére szolgál :] A főbossok ellen, amik általában 1-1 nagyobb dínó ezeket érdemes használni(főleg a gránátot). Különbőző állatokat meg is tudunk lovagolni, pl. Buck a dínókat, amik segítségével különböző köveket, falakat tudunk széttörni. Jellemzője még a játéknak, hogy sokféle játékmenetet sűrítettek bele. Ilyen az oldschool platformos, a modern TPS-nézetű lövöldözés, vagy a menekülés a dínók elől. Szerves részét képezi még az egésznek a gyűjtögetés. A pályákon elszórva találunk különböző gyümölcsöket, mint pl. meggy, alma, körte. Ezek pontokat adnak, amiket a bizonyos szobroknál előjövő boltnál be tudunk váltani. Olyanokra mint több élet, vagy több töltény a fegyverbe. Minden pályán 3 kristályt is össze tudunk szedni(nem beszélve azokról, amiket a boltban tudunk vásárolni), amik szintén adnak extrákat.
Ami még engem nagyon megfogott az a rengeteg apróság, amivel igyekeztek színesebbé tenni a játékot. Ilyen az előbb említett elszáradt növények víz általi felélesztése és maga a fegyver töltése is, ami nem úgy megy, hogy valahol felveszünk egy vizespalackot. Nem, hanem egy kis vízgyűjtő edényből kell felszívnunk a vizet, egy adott gomb folyamatos nyomkodásával). Apróság még, de szerintem jópofa, hogy a játék elején, amikor még van hó nyomot hagyunk benne :] Maga a történetmesélés is egy jó pont, a pályák között nincs átvezető, hanem úgy mesélik el a sztorit, hogy barlangrajzok segítségével mutatják be(a mesélők Sid és Diego). Vannak átvezetők nem arról van szó, de azok csak a pályák bevezetésére szolgálnak.
Technikai oldalról vizsgálva a dolgot is csupa jót lehet mondani. A grafika megfelelő, jól is fut a játék, egy ilyen stuffnál többre egyszerűen nincs szükség. A zene kellemes(már ahol van....), főleg a menüzene, az nagyon tetszett.
Hibái is akadnak a produktumnak. Bugok nincsenek(vagy én nem vettem észre), de ami nekem nagyon kiverte a biztosítokat, az a végefelé lévő platformrészek. A játék egy adott pontján, sehogy se tudtam begyűjteni az összes pontot(én már csak ilyen maximalista vagyok), mert valahol mindig elkúrtam, és ez legtöbbször nem saját hiba volt, hanem mert a játék nem akarta elfogadni az ugrást, csak ha egy bizonyos szögből hajtottuk végre....Hát no comment.... A monotonitás is a játék számlájára írható, bár ha belefeledkezünk és szórakozunk, mint ahogy én, akkor ez nem zavar.
Összességében az lehet mondani, hogy egy szintén jól sikerült filmadaptációról beszélünk(de ugye messze van egy olyantól, mint a Wolverine, vagy a Wanted), de a maga kategóriájában kiemelkedő. A játékmenetet élvezetes, nem túl nehéz(egy-két platformrészt leszámítva), a bejátszások a filmből is feldobják a hangulatot, akárcsak a humor, ami végig jelen van. Pluszpont, hogy a fő-főbossot sem nehéz legyőzni, bárki megbírkózik vele. Grafikájában, hangjaiban is rendben van a játék.
Tehát én aztmondom, hogy a készítők megérdemelnek egy hátbaveregetést és csak így tovább.

Pontokba szedve:

Pro:
- Többféle játékmenet
- Sokféle irányítható karakter
- Megfelelő grafika
- Menüzene
- "Fegyverek"
- Bolt
- Humor
- Apróságok
- Ahogy elmesélik a történetet
- Gyűjtögetés
- Harc

Kontra:
- Pár bosszantó platfomrész
- Kevés zene
- A komból bár jó ötlet, de szerintem feleslegesek
- Monotonná válhat a játék

Grafika: 8
Hangok: 8
Irányítás: 8
Hangulat: 8
Kihívás: 6
Szavatosság: 6

78%

Nos megpróbáltam gamepaddal és nekem még azzal se áll kézre. A célzás is nehézkes, ezért is nem tolok gamepaddal lövöldözős játékot. A hiba nyílván bennem van, a játék sem nyerte el a tetszésem, ment neki az uninstall. Van ilyen.

Tetszett a játék alapötlete, vagyis a bionikus kar, amivel mindent csinálhatunk, harcolhatunk, kapaszkodhatunk, fogódzkodhatunk. Ezért kíváncsian álltam neki a játéknak. A menü nagyon tetszettős, ahogy egy olyan Doctor Octopus-féle csáppal kell kiválasztani az adott menüpontot, és minél "beljebb" vagyunk, annál hosszabb ez a mechanikus csáp. A játék többi része sajnos nem mondható ilyen fényesnek szerintem. A grafikával nincs semmi baj, teljesen korrekt, jól is fut a kicsike, de én a játékmenettel nem vagyok kibékülve. A karakter mozgása rémes, a bionikus kar is nehézkes, túl sok minden van benne és irányítani nekem nem könnyű, ráadásul még a gombokat is az Xbox szerint írja ki és nem azt, hogy billentyűzeten mi az ábra. Szerencsére van egy remek Logitech Chillstream-mem(ami tudvalevő a PC-s Xbox gamepad) ezért kap még egy esélyt a játék és még az is lehet, hogy tetszeni fog, de most perpillanat nagyon negatívak az érzéseim a játékkal kapcsolatban.

A következő benyomás pár nap múlva várható.

Nagyon imádom a Guitar Hero-játékokat, hatalmas funnak tartom őket, még billentyűzetről tolva is, így kíváncsi voltam, hogy a World Tour(ami lényegében a 4. rész) tud-e valamilyen újdonságot felmutatni, vagy csak egy egyszerű rókabőr, mint amilyen az Aerosmith is volt. Szerencsére nem kellett csalódnom. Itt már Rock Band-szerűen dobolhatunk, énekelhetünk(ehhez kell egy kontroller, nem elég a mikrofon sajnos), basszusgitározhatunk, gitározhatunk. A számok is jók benne, és alkothatunk teljesen egyedi karaktert, egy csomó-féle dolgot figyelembe véve. Egyszóval remek játék lett, szóval: Are you ready to rock baby? :]

Be kell vallanom nektek, hogy mostanában nem sok kedvem van játszani. De ami most fut(Ice Age 3 és Call of Juarez - Bound in Blood) még végigtolom, de szerintem utána nem lesz egy jó ideig játékteszt, maximum régebbi játékokból(Stubbs the Zombie, Overlord, Max Payne[best game ever made] vagy az ősszel kijött Far Cry 2).

Sajnos most ez van, de lehet, hogy ez azt eredményezi, hogy több lesz a filmteszt. Majd meglátjuk.

Fejlesztő: EA Bright Light
Kiadó: Electronic Arts
Típus: TPS Harry Potter világában, a film vonalán, nagy bejárhatóságú Roxforttal.

Idén nyáron kerül a mozikba a Harry Potter 6. epizódja a Félvér Herceg, és ahogy az kötelező megérkezett a hozzá való videojáték is. Ami furcsa ilyen téren, hogy a játékváltozat hamarabb jött, mint a film, de ez legyen a legnagyobb furcsaság én azt mondom. Én mint nagy HP-fan, nagyon vártam a játékot, és nem is kellett benne csalódnom. Hozz a HP-hangulatot, de azért a könyvtől még messze van. Könnyen bele lehet feledkezni, mert nem egy nehéz játék és így lehet is benne haladni könnyedén. Éppen ezért bárkinek lehet ajánlani, aki kicsit is érez magában kedvet egy ilyen játékhoz.
Ami a lényegi részeket illeti, magáról a sztoriról semmi értelme regélnem, mert ez már adott volt, így aki olvasta a könyvet, az tudni fogja miről van szó. Aki viszont nem, az bajban lesz. Mert a játék nagyon nagy negatívuma, hogy képtelenség összerakni a sztorit, mert bele tettek egy csomó olyan dolgot amit nyugodt szívvel ki lehetett volna hagyni, összekötő történet meg nincs. Benne van ugyan minden fontosabb elem, de azért jobb lett volna az alapot továbbgondolni, ehhez többet adni, mint teljesen felesleges(legalábbis itt a játékban az) történetszálakat belesúvvasztani. Így az egyszeri játékos, nem fogja összetenni a sztorit. Ez pedig súlyos hiba. Mondjuk én nem voltam gondban, de azért nem csak a fanokra kellett volna gondolni ilyen téren.
A játék többi részét szerintem komolyabb kritika nem érheti. Van itt minden ami szem szájnak ingere: kviddics, bájitalfőzés, párbajozás, hatalmas bejárható terület. Ezek közül a kviddics eléggé le van egyszerűsítve, nincs más dolgunk, mint Harry-vel(vagy az utolsó meccsen Ginny-vel) átrepülni a lebegő csillagokon). Itt említeném meg, hogy van egy nagyon hülye ötlet a kviddicsnél. Nem tudom melyik beteg fejlesztő találta ki, hogy legyen a meccs előtt bemelegítés. Ez lényegében totál olyan, mint a mérkőzés, csak itt vannak gyakorlóbábuk is, amelyeket szét kell ütni. Az ilyen bemelegítések már teljesen elveszik a kedvet a meccstől, ahol ugye ugyanezt kell csinálni, csak éppen bábuk nélkül. Viszont, ami jó az az, hogy ki lehet lökni a rivális fogót. Folyik a dulakodás, fej-fej mellett haladtok a cikesz felé, és egyszer csak egy jól irányzott lökéssel versenyképtelenné teszed az ellenfeledet. Menőőőő :] Sokan mondták. hogy egyszerű lett a játék ezen része és ezzel én teljes mértékben egyetértek. Ellenben élvezetes is, az animációk pedig csak dobnak rajta..
A bájitalfőzés szintén is csudajó muri lett. Ugyanúgy kell csinálni, mintha főznél. Bele kell tenni a hozzávalókat, fel kell rázni bizonyos italokat, kevergetni kell a főzetet, vagy éppenséggel adni kell még a tűznek. Élvezetes része ez a játéknak, nagyon örülök neki, hogy végre bekerült. Nem is értem, miért nem volt eddig. A végefelé néha már kicsit unalmas lehet, de mivel nem ugyanazt a főzetet kell újra és újra megcsinálni így a kihívás, a motiváció mindig megmarad(a kviddicsnél nem annyira, mert ott hiába másik útvonal van, de a lényege csak a csillagon való átrepülés, az meg nem túl izgalmas a sokadik edzés/meccs után)
A játék velős részét képezik a különbőző párbajok. Meg kell küzdenünk többek között Bellatrix Lestrange-dzsel, Crakkal, Monstro-val, Malfoy-jal vagy Fenrir Greyback-kel. Vannak támadó és védekező varázslatok, illetve el is tudunk ugrani a varázslatok elől. A párbajok nem sikerültek nehézre, én speciel egyet sem veszítettem el. A lényeg az, hogy támadó varázslatokat küldünk ellenfelünk felé és próbáljuk kikerülni azokat a varázsokat, amiket ő szór ránk. A szakkörön belüli párbajok 2 menetesek, amik csak úgy a játék hevében vannak, azok 1.(a szakkörökről még később).Irányításuk az egér mozgatásával történik. Tehát, ha te fel le mozgatod az egeret, akkor Harry is a varázspálcát :) A párbajok is nagyon jól sikerültek, én élveztem őket.
Újabb hatalmas pozitítum, hogy a Roxfort nagyobb mint valaha, még az 5-belit is túlszárnyalja. Benne van minden helyszín, a csillagvizsgáló toronytól kezdve, a szárnyas vadkanos kapun át, a bagolyházit, sőt még a fiúháló is megvan. Itt, ami zavart, hogy Hagrid kunyhójába már megint nem lehet bemenni :( A többi terület viszont kárpótol mindenért. A játék segít is minket, hogy el ne tévedjünk a hatalmas, száztornyú kastélyban. Ez a segítség pedig Félig Fej Nélküli Nick formájában érkezik el hozzánk, aki ha megnyomjuk az [N] betűt máris megjelenik és elvezet minket aktuális célunkhoz, egy külön menüben pedig ki tudjuk választani, hogy épp hová vigyen el minket :) Ez szvsz egy jó ötlet, így nem eshet meg az, min a Főnix Rendjében, hogy össze-vissza bolyongtam az iskolában. Segítenek még minket a porték is, akik, hogyha tudjuk a jelszavukat, egy rövidebb utat tárnak fel maguk mögött egy adott helyhez. Ezeket a jelszavakat a sztoriban való haladás mértéke határozza meg. Tehát minél közelebb vagyunk a végéhez, annál több portrét tudunk használni.
Ami még a játékhoz tartozik az a különböző címerek gyűjtése. Ezeket más és más helyen tudjuk fellelni, valamelyiket nagyon furfangos módon kell megszerezni. A legtöbbet viszont úgy, hogy fel emelünk egy tárgyat, és nekik dobjuk(ez a módszer, akkor működik, ha a címer a falon van. Gyakori még, hogy egy rács mögött van, ilyenkor felemeljük a címert, majd elejtjük, aztán kiemeljük, összeillesztjük a darabjait és felvesszük. :) Ezeket a címereket jó dolog gyűjteni, bónuszokat is adnak, ha több darabot összegyűjtünk belőlük(új bájital, több élet stb.)
Kétféle címer van. Van a rendes roxforti nagy, és a mini címerek. Mini címereket fénylő tárgyakból tudunk előcsalni, és ha ezekből bizonyos darabot összegyűjtöttünk, akkor kapunk egy nagyot. Összesen 150 címer van, ebből 125-öt tudunk, simán "mezőn" begyűjteni, a többinek marad a mini címeres dolog.
Szerves részét képezik még a játéknak a szakkörök. Ezekből 3 féle van. Bájitalszakkör, repülőszakkör és párbajszakkör. A szakkörökben végzett munkánkért különböző érmeket kaphatunk, de van egy két elég hülye érem. Például azért is jár érem, ha tízszer elrontottunk egy bájitalt és újrakezdtük, vagy tíz párbajt elvesztettem, de újrakezdtem.... A szakkörök jó dolgok, mind a 4 háznak van 1-1, és ezeken új varázslatokat tudunk tanulni(a Hugrabugén a Protego-t ill. a feltöltött Stuport, a Mardekárén a Petrificus Totalust, a Hollóhátén a Levicorpus-t), a házak párbajbajnokának legyőzése után pedig erősebbek lesznek a varázslataink.
A Harry Potter és a Félvér Herceget technikai oldalról közelítve azt mondhatjuk, hogy a grafika teljesen korrekt, fölösleges ennél szebb. A főkarakterek felismerhetők, és a Roxfort is pofásan mutat.(bár Hagrid kinézetével finoman szólva sem vagyok kibékülve). A hatalmas bejárható területen viszont sehol, még csak meg sem röccen a játék, töltés sincs. A zene kiváló és a szinkronhangok is teszik a dolgukat. Nagy pozitíum továbbá, hogy nálunk a játék magyarítva kerül kiadásra, és ez a magyarítás se egy szedett-vedett munka, hanem Tóth Tamás Boldizsár fordiításai kerültek felhasználásra, nincsenek benne angol szavak(tehát még ami Expelliarmus angolul, az ott Capitulatus ^^)
Negatívumok közé sorolnám, hogy nagyon gyéren lett megoldva a játék vége, és az, hogy totál felesleges volt beletenni pl. Ron szerelmeskedését.(akár Romilda, akár Lavender iránt). Az is fekete pont, hogy nem mozog Dumbledore szája!(a játék végén legalábbis)  Azért ez már elég ciki..... De ezek felett is könnyen szemet lehet hunyni, a játék többi része kárpótol ezekért.

Összességében azt lehet mondani, hogy edddig az egyik legjobb Harry Potteres játék, nálam az 1 szintjén áll. Nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek.

Pontokban:

Pro:
- Hatalmas, élő Roxfort
- Szakkörök
- Bájitalfőzés
- Hangulat
- Párbajozás
- Gyűjthető érmek, címerek
- Szép grafika
- Zene, szinkronhangok
- Tud addiktív lenni
- Nick!
- Magyarítás
- Nem tölt semmit

Kontra:
- Könnyű
- Rövid
- Dumbledore szája nem mozog( a végén legalábbis)
- Pár felesleges dolog
- A vége gyér

Grafika: 9
Hangok: 9
Irányítás: 8
Hangulat: 9
Kihívás: 7
Szavatosság: 7

Végső értékelés: 84%